Ovis jóga beszámoló 2019.09.24.

Ma Bogi, Effi, Emma, Lili, Bálint, Nándi, Norbi és Milán vettek részt az ovis jóga foglalkozáson. Egy szép nyitó OM-al kezdtünk, szokás szerint. Ma Norbi bemutatása kedvéért – aki most először volt ovis jógán – kifaggattuk őt, hogy mi a kedvenc színe, játéka, étele, és megtudtuk, hogy a piros a kedvemc színe, a traktor a kedvenc játéka, és minden ételt szeret :) Aztán elindítottam a mai témát egy találós kérdéssel: „Volt nekem egy zöld kabátom,. azt viseltem egész nyáron. Nagyot nőttem pár hét alatt, a zöld kabát széjjel szakadt. Mi az?” Kis segítség kellett még, hogy ez a dolog fán nő, és először egy zöld burokban van, ami aztán ősszel megreped, és a földre hullik belőle a… Még itt is jött megoldásnak a gesztenye, de mondtam, hogy ha gesztenye lett volna a megfejtés, akkor tüskés zöld burkot mondtam volna, ez nem tüskés! Végül így aztán Nándi fejtette meg, hogy a dióról szólt a találós kérdés. Többen elmondták, hogy nekik van a kertben diófájuk, mondtam, hogy nekünk is van 3 is, és most hoztam egy zacsi diót, mindenki vegyen belőle kettőt, egyet a jobb talpának, egyet a balnak, és nézzük meg, milyen szuperül lehet talpat masszírozni ezekkel a diókkal. Igen jólesett! :) Aztán tanulgattuk az „Így törik a diót ropp-ropp-ropp, így meg a mogyorót, kopp-kopp-kopp.” mondókát, tapsoltunk is rá, aztán ritmusosan összekocogtattuk a kezünkben a diót. Aztán elővettem egy nagy belül üreges szivacshengert, az lett most a kosarunk, és célba dobást játszottunk a diókkal. Jól is indult a dolog, de az online gyerekjógás hospitáló olvasóimnak üzenem, hogy ez a tipikus „jó ötletnek TŰNT” kategória volt. Véletlen ugyanis kettéhasadt pár dió a dobálásban, mire természetesen az egyik szemfüles gyermekben felmerült a kíváncsiság ;) hogy vajon ha ő is jól odavágja a diót a földhöz, össze tudja-e törni. Miután sikerrel járt, a kísérletező kedv futótűzként terjedt, juhúúú: minden gyermek jól odavagdosta a földhöz a saját dióját, hogy kikísérletezze, vajon ő is képes-e feltörni így a dióját. És ez persze annyira izgalmas játék volt, hogy mire megfékezhettem volna a diótornádót a talajon, már terítették is a gyerekek a tornatermet, hát, hasonlítottunk egy apokalipszis utáni állapothoz, ooopps… Úgy hogy ezt csak és kizárólag kis szivacslabdákkal barátságos eljátszani, kedves online hospitálók, bizony ám, mi ma leteszteltük!! :) A diótornádó levonulásával a gyerekek segítségével gyorsan visszazacskóztunk annyi dióhéjat és belet a földről, amennyit csak tudtunk, miközben vigyáztunk, hogy senki se lépjen bele semmi szúrósba - sem a csupasz, sem a zoknis - lábával, aztán a gyerekeket felmenekítettem a padokra, és egy gyors felmosás következett. Közben Emma véletlenül kiborított a „rossz karma” köveket, ez épp kapóra jött nekem, mert amíg én felmostam, a gyerekek segítettek Emmának összeszedni a kövecskéket ;) Sőt lehetőségem volt mondani Emmának, hogy „Semmi baj nem történt, Emma, ügyesen szedjétek össze együtt!” :) Így tanultuk azt is, hogy egy kiborítása bárminek nem a világ vége, bárkivel megtörténhet egy rossz mozdulat, egy kis figyelmetlenség, még egy felnőttel is, nem hogy egy kis ovissal, és együtt, egymást segítve mindent gyorsan helyrehozunk :) A tervek szerint fogócskával folytattuk volna, de most várni kellett egy kicsit, hogy a friss felmosás száradjon, nehogy elcsússzanak a gyerekek, ezért egy új versikét vettünk a dióról, és el is játszottuk, Norbi ismerte is, lelkesen szavalta, nagyon édes volt! :) Talán ti is ismeritek:
Csoóri Sándor - Dióbél bácsi

Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra,
Kinyílik a csontkapuja,
És cammogva előmászik
Vén Dióbél bácsi
Csak a szádat Tátsd ki!

Úgy hogy a mai nagymozgásunk a medvejárás volt, kipróbáltuk, hogyan cammog a medve. Eddigre a padló is felszáradt, úgy hogy jöhetett a fogócska. Ezt is egy mondókával vezettük fel: „Lyukas dió, mogyoró, kisegérnek az a jó. Nem menekülsz, cincogó, bajszos cica a fogó!” Többek kérésére tettünk be zenét, Halász Judit – Cica dalát. Lili oda is jött hozzám, hogy elmondja, neki ez nagyon tetszik :) Szinte mindenki sorra került fogóként, ez most sima fogó volt, akit elkaptunk, az lett a fogó, természetesen én voltam a legnépszerűbb ;) Mikor elfáradtunk, ittunk egy nagyot, hogy újra töltsük a Duracell elemeinket ;) Ez után lettünk jógás cicák, domborítottunk és homorítottunk, sőt át is lehetett bújni a cica mama hasa alatt, azaz az én hasam alatt, és ki lehetett próbálni, mennyivel könnyebb átbújni, ha épp magasra domborítom a hátam, és mennyivel laposabban kell kúszni, ha épp homorítok, és a hasam közelebb kerül a földhöz. Természetesen az átbújás lehetőségét fel sem kellett ajánlanom, mert a gyerekek kreativitása minden helyzetben élesen jelen van, és minden lehetőséget azonnal megragadnak a fizikai térben való testi tapasztaláshoz. Próbáltam rávenni a sok cicát, hogy ők is domborítsanak és homorítsanak, ajánlgattam, hogy megvakargatom a cicahátakat cserébe, ez többé kevésbé meg is hozta az eredményt. Aztán a padokon vonultak négykézláb a cicák, közben mikrofonnal a kezemben sorban meginterjúztam a cica urakat és hölgyeket, hogy ki milyen pompázatos bundát visel, meglepetésünkre volt piros cicánk (természetesen Norbi, akinek a piros szín volt a kedvence), rózsaszín, szivárványszínű, sőt kiderült, hogy besettenkedtek közénk tigrisek és pumák is!! Ez után megbeszéltük, hogy most diókká fogunk változni, és gurulni fogunk, mégpedig 2 tornamatrac hosszúságban. Bálint volt olyan kedves, és segített letennem a matracokat, és bukfencezni kezdtünk. Mindenki nagyon ügyesen bukfencezett, emlékszem, 1-2 évvel ezelőtt, még kellett segítenem, most már mindenki önállóan és nagyon ügyesen gurult. Timi bemutatta az AIKIDO-s gurulást is! Emma pedig felvetette, hogy ő tigris bukfencezne. Megmutattam, mi a tigrisbukfenc titka, hogy érdemes nekifutni, hosszan kinyújtani a mellső lábacskáinkat, nagyot bátran repülni a levegőben, mint mikor a tigris elrugaszkodik, mondjuk mikor el akar kapni egy gazellát, és csak a végén összegömbölyödni kicsi gombócba. A nagyobbak lelkesen próbálkoztak, Emmának, Bálintnak, Norbinak voltak már egészen hasonló sikeres kísérletei! Ma is megcsúsztunk a diótörő akció miatt, de azért a relaxációt most nem hagytuk ki, mert egy nagyon kedves verses mesét hoztam a lezáráshoz:
Várfalvy Emőke - A diófa és a varjú

A Varjú ült az ágon lesett a Diófára,
De jó lenne egy nagy dió vacsorára!
Várja türelmesen a száraz faágon,
A sok érett dió végre földre szálljon.
Korog már a gyomra, szomorúan károg,
Közelebb repül az öreg Diófához,
Adj nekem egy diót, nagyon éhes vagyok,
Ha nem adsz most ennem, biztos éhen halok.
Rendben, adok neked, de előtte kérlek,
Dalolj csak valamit, kedvencem az ének,
A madárdalnál nincs szebb ezen a világon,
Énekelj hát nekem, dióért kívánom!
A Varjú nekifogott hát a dalolásnak,
Hogy kedvére tegyen az öreg Diófának,
De bárhogy próbálta csak károgott egyre,
S nagyon igyekezett, hangokat keresve,
Nem sikerült megtalálni a dallamot sehogy,
S az öreg Fa biz’ neki diót nem adott.
Ejnye, hát ezt mi volt, tán gúnyolódsz rajtam?
Eredj innen, e zajt még egyszer meg ne halljam!
Még hogy diót adjak, ilyen borzadálynak,
Hogy nevezheted magad, ilyen hanggal madárnak?
Eloldalgott a Varjú s találkozott a Széllel,
A legnagyobb, s legügyesebb természet-zenésszel.
Ne szomorkodj Varjú, szedek diót neked,
Nem bűnhődhet senki, amiről nem tehet,
A Szél rázta a fát s csak potyogtak a szemek,
S a Varjú boldog volt, hogy végre mégis ehet.

Megérintette a gyerekeket a kedves történet, meg is beszéltük, hogy milyen kedves volt a szél, hogy segített a varjúnak, hiszen szegény nem tehetett róla, hogy nem tud szépen énekelni. Mint ahogy nincs rossz gyerek sem, csak legfeljebb eleven. Az egyikünk ilyen, a másikunk ilyen, az egyikünk ebben jó, a másikunk abban :)
Aztán körbeültünk gyorsan a záró OM-hoz. Timi kérésére megmutattunk még egy autóversenyzős OM-ot is - Norbi kedvéért. Majd kis nasi és kis aji következett szokás szerint. Ma Bálint kapott egy „jó karma” követ, és ezért egy extra matricát, mert úriember módjára maga elé engedte a bukfenc sorban Lilit. Bő 5 perc csúszással kocogtunk ki a Süni csoport öltözőjébe a ránk várakozó szülőkhöz. Elnézést kedves szülők, ma nagyon nehéz volt a matrica választás is, a zoknik is nagyon lassan kerültek a lábakra, nehezen szedődtünk össze. És FIGYELEM! egy piros-kék tépőzáras – szerintem fiú - benti cipőcske minden igyekezetünk ellenére a tornateremben maradt, a Süni öltözőjében hagytam, ahogy belépünk jobbra az egyik alsó polcon, valakinek a fakkjában, de remélem, megtalálja a gazdája, ha netán a Katicás csoportból Norbié, a Süniben keressétek légyszi, köszönöm :)



Kövess minket a Facebook-on!